MEGKOCCAN tárgyatlan ige, (
ritka) megkoccanik (csak 3. személyben) (
hangutánzó)
<Kemény, rendsz. csontból, üvegből v. fémből való dolog, tárgy> vmihez hozzáütődve, koccanó hangot ad.
Megkoccantak a fogai. □ Egy morzsa megkoccant az üvegen. (Jókai Mór) Halkan megkoccan a vizespohár. (Tóth Árpád)
- megkoccanás; megkoccanó; megkoccant melléknév.