MEGKAPAR tárgyas ige
<Körmével, karmával v. vmely hegyes, éles eszközzel> egy alkalommal bizonyos ideig v. kellő mértékben kapar vmit.
A kutya megkaparta az ajtót. Megkaparta a viszkető sebet. □ Megkaparta a fejét, aztán csendesen aludni ment. (Gelléri Andor Endre)
- megkaparás; megkapargat; megkaparó; megkapart; megkapartat.