MEGHITELTET [ë-e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e; ë]; ..essen [e-ë] (
jogtudomány,
elavult)
<Tanúként v. szakértőként való kihallgatás alkalmával> megesket vkit, esküt tétet vele.
A bíróság a tanút meghiteltette. □ A tanúkat nem lehet meghiteltetni, ha
bort ittak. (Jókai Mór)
- meghiteltetés; meghiteltetett; meghiteltető.