MEGHATOTTSÁG [tárgyas v. ccs] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Meghatott, elérzékenyült hangulat, elérzékenyülés, kisebb megindultság, megilletődés. Alig tudta palástolni meghatottságát. □ Az általános meghatottság védelme alatt "jól kisírták magukat". (Kosztolányi Dezső) A szívét valami forró melegség és meghatottság öntötte el. (Móricz Zsigmond)