MEGERESZKEDIK [g-e] tárgyatlan ige (kissé
népies)
<Feszes, merev anyag> meglazul, kitágul.
Megereszkedik a húr, a kötél. □ A régi udvarház
azon házak fajtájából volt, ahol száz esztendőnkint egyszer ereszkedik meg az ablak vasalása. (Krúdy Gyula) || a. <Nedvességet magába szívó anyag> megnyirkosodik.
Megereszkedik a lőpor, a só.
- megereszkedés; megereszkedett; megereszkedő.