Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Víz v. más folyadék befogadására, tárolására való nagyobb, nyitott és rendsz. a földbe ásott mélyedés, ill. építmény. A forrás, a halastó, a (szökő)kút, az uszoda medencéje. □ A vízcseppek medencét vájtak a sziklában. (Gárdonyi Géza) A nő már a medence pereméhez ért. Lábát belemártotta az átlátszó, zöld vízbe. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies) Széles, öblös nyitott edény mosdásra, mosogatásra v. étel készítésére. □ Ne a kosár s a kézmosó medence! (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Réz, bronz és kristályedények, medencék és ibrikek első tekintetre csodálatosak. (Jókai Mór)
3. (földrajz) A föld felszínének viszonylag mélyen fekvő v. hegységektől körülvett része. Lefolyástalan medence; a Duna, a Földközi-tenger medencéje.
4. (bonctan) Az emberi csontrendszerben a medencecsontokból, a keresztcsontból és a farkcsontból álló alakulat. Széles medencéje van. || a. Az ezektől körülzárt üreg. Kis, nagy medence.