MAKRANC főnév -ot, -a (elavult)
<Emberben, ritk. lóban, öszvérben:> akaratosság, csökönyösség, nyakasság. □ Ma
operának kellett volna színpadra jőni, mely azonban valami makranc miatt elmaradott. (Vörösmarty Mihály) Oh, átkozza dacos, gyermeki makrancát, Hogy
Nem volt bizodalma a nemes lovagban! (Arany János)