MAJSZTER [ë v. e] főnév -t, -ok v. (-ek) [ë], -ja v. -e [e] v. -je [e] (
régies,
bizalmas)
<Főleg megszólításban:> kisiparos mester. □ Van egy derék becsületes csizmadiainas, annak meg egy emberséges majszterje. (Jókai Mór) Én megyek, majszter uram. (Mikszáth Kálmán)
- majszterné; majszteres; majszteri; majszterség.