MÁRTÍROMSÁG főnév -ot, -a, (
ritka) martíromság (
választékos)
- 1. Vértanúság, vértanúhalál. □ Mártíromságot fogsz pogánytul szenvedni; Mert az én nevemért fogsz bátran meghalni. (Zrínyi Miklós) A főbírák egész sora mártíromságot szenvedett. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Vmely eszme, meggyőződés vállalásáért elszenvedett megpróbáltatás, üldöztetés. Hosszú mártíromság után a fasiszták börtönében halt meg. || a. (ritka) Vkinek mártír (2) volta. Vki mártíromságának tanújelei. □ Dicsérte magát, és emlegette
mártíromságát. (Tolnai Lajos)