Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MART főnév -ot, -ja (tájszó, irodalmi nyelvben) Általában magasabb fekvésű, meredek hely; emelkedő, kapaszkodó; part. Fölmásztak a martra. □ A mély út martjára felszökve a … mohos pázsiton gyalog megy. (Jókai Mór) Megállt az esti marton, nézte a vérző fákat. (Tóth Árpád) || a. Magas, meredek (rendsz. kimosott) vízpart. A Duna, a folyó martja. □ Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek. (Arany János) Az összeszorított Szemes folyónak itt már éppen semmi martja sem volt. (Jókai Mór)
  • martos.