MÁSA [1] főnév (személyragos) mását, (
népies,
régies) mássa (csak egyes számban)
- 1. A szóban forgóhoz sokban hasonló, vele egyértékű személy, dolog. Szakasztott mása (vkinek, vminek); nincs mása: nincs még egy olyan; nincs hozzá fogható. □ Nem volt Zöld Marcinak hét országban mása. (Petőfi Sándor) Bús szerelmünkből nem fakad Szomorú lényünknek a mása. (Ady Endre) Húsz évesen arról daloltam, ki kisgyermekként égre kelt, | most éneklem húsz éves másom, ki egykor erről énekelt. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Hasonmása, másolata. A szobor kicsinyített mása. □ Nem a való hát: annak égi mássa Lesz, amitől függ az ének varázsa. (Arany János)
- 3. (népies) A levél mása: a levélre írt válasz. □ Megírom a kedvesemnek, Küldjön mássát levelemnek. (népköltés)