MARKOLAT főnév -ot, -a v. -ja
Vágó v. szúró fegyvernek az a része, fogantyúja, amelyet a fegyver használata közben meg szoktak markolni.
A markolat gombja ←; a kard, a tőr, a vadászkés markolata; markolatig döfi a tőrt vkibe, vmibe. □ Nyalka huszár, honnan oly vágtatva, S hogy tettél szert vezeték lovadra? |
"Azt ne tőlem, a kardomtól kérdje: Markolatig vérbe gázolt érte." (Arany János) Gergely
a kardjához nyúlt. Kivonta, és
markolatával nyújtotta oda a bégnek. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): 1. markolatgomb; markolatkosár; 2. kardmarkolat.
- markolatú.