MAGAMAGA névmás, visszaható (csak 3. személyben) magamagát
<Nyomósítva:> maga (főleg I. 1af, l). Vmi magamagát → dicséri; magamagát okolja, kínozza. A tétel magamagát igazolja. Aki az ételen takarékoskodik, magamagának ellensége. □ [A mágnásokhoz.] Az alkalom maga magát kinálja, Ütött a nagy bosszuállás órája. (Petőfi Sándor) Szekretárius [= titkár] uram magamagának is titok. (Vas Gereben)