MÁSFELŐL határozószó, határozatlan, (
népies) másfelül [e] (főleg a 2. jelentésben)
- 1. Nem a közelben mutatott irány felől, hanem egy másik irányból. Másfelől jött, nem erről. || a. Nem a távolban mutatott v. a szóban forgó irány felől, hanem egy másik irányból. Nem arról jött a zivatar, hanem másfelől.
- 2. A szóban forgó személy, tárgy másik oldala felé eső helyen. → Egyfelől
, másfelől. Mellettem ült egyfelől a fiam, másfelől a lányom. □ Túl a réten néma méltóságban Magas erdő;
| Más felől, a Tisza túlsó partján, | Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán. (Petőfi Sándor)
- 3. A dolgot a másik vonatkozásában tekintve; másrészt. Eddig rendben volna, másfelől azonban kifogásolható, hogy
- 4. Az eddig részletezett tárgyról más tárgyra térve; másrészt. □ [A táborban] Zendűl a zeneszó, ropog a had lába, Fényesen kigyózik görbe völgy torkába
Másfelül az udvar, királyné udvara, | Régi Vizsegrádon gyászba merűlt vala. (Arany János)