MÁNDRUC főnév -ot, -a (tájszó)
A nép képzeletében élő, a macskafélék közé tartozó, valószínűleg a hiúzzal azonos, félelmes, vérengző vadállat. Egye meg v. vigye el a mándruc: <enyhe káromkodásként>. □ Ámbár a székely nem szokott megijedni a medvétől és a mándructól sem, de mégis egy oroszlán nem kellemetes szomszéd. (Jókai Mór)