MARADÁS főnév -t, (-ok), -a
Általában a marad igével kifejezett magatartás, ill. állapot; az a tény, hogy vki, vmi marad.
- 1. Az a tény, hogy vki nem távozik, nem mozdul vhonnan. (Az) ágyban, az asztalnál maradás; falun maradás; a házban, a lakásban, otthon maradás; egy helyben maradás; fekve, ülve maradás; hivatalban, szolgálatban maradás; maradásra bír, kényszerít vkit. Maradásra kérte a vendégeket.
- 2. (tagadó v. ritk. tiltó mondatokban) Nyugodt, békés tartózkodás, időzés, nyugalmas állapot. Nincs maradása vhol: a) nem tud és nem is akar maradni vhol; türelmetlenkedik, nyugtalankodik; b) <zaklatás, bosszantás, megszégyenülés miatt> nem tud tovább ott maradni; nincs maradása vki, vmi miatt, vkitől, vmitől: nem lehet békében, nyugodtan miatta, mert örökké zaklatja. Nem lesz maradása, míg meg nem kapja. □ Tüskebokor legyen az én lakásom, Ott se legyen sokáig maradásom. (népköltés) A nyilvános megaláztatás után nem volt Abdulahnak maradása Granadában. Nem bántották őt, csak megvetették. (Jókai Mór) Nem volt odahaza maradása, nyugta. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (ritka) Változatlan, tartós létezés vmely állapotban, helyzetben. Életben, épségben maradás; hűnek, nyugodtan maradás; az ablaknak nyitva maradása.
- 4. Vminek későbbre halasztódása. A munka befejezésének holnapra maradása; a titok megoldásának az utókorra maradása.
- 5. (ritka) Vminek vkire szállása örökségül, hagyományként, emlékként, ill. rá hárulása elvégzendő feladatként. A háznak a gyerekekre maradása; vagyonának az örökösökre maradása; vmely szokásnak apáról fiúra maradása; a dolog nehezének rám maradása.
- 6. (ritka, irodalmi nyelvben) <Mozgást jelentő cselekvéssel kapcs:> megállás, szünet. □ Hajna
így szól a vízbe lenézvén: "Csendes özön,
Jő meg megy maradás nélkűl szép habzatod [= vized]: óh bár | A Tisza mélyéhez vinné el képemet
" (Vörösmarty Mihály) Maradás nélkül járt fel és alá a szobában. (Jókai Mór)
- 7. (régies, irodalmi nyelvben) Maradiság, elmaradottság. □ Hábor, garabonciás diák
összevész nejével
, ki a maradás pártjához szegődik. (Arany János) [A táblabírák] ragaszkodtak a maradáshoz,
s éltek a gondtalan uraságnak [= uraskodásnak]. (Jókai Mór)