MARÉK főnév (többes számban, tárgyragos alakban, személyragozva nem haszn.)
- 1. Marok (1). Marékkal szórja a szemet a baromfinak. □ Mikor bémegyen az ember valamely bolgár faluban, valamely vénasszony egy rostával eleiben megyen abban búza vagyon és marékkal az emberre hányja. (Mikes Kelemen)
- 2. jelzői használat(ban) Maréknyi. Egy marék pénzt vett ki a fiókból. □ Az én mezőmön nem értek kalászok, Az én aratásom egy marék virág. (Kiss József) Madarak verik az ablakomat |
No, meg egy marék magot! (Szabó Lőrinc)
- Szóösszetétel(ek): összemarék.