Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Béna, sérült v. csonka lábú személytől támaszul használt, rendsz. páros, botszerű eszköz, amelynek felső vége a hónalj v. a könyök alá illeszthető, közepe táján pedig fogantyúval van ellátva. Mankón v. mankóval jár; mankóra támaszkodik. □ Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik; | Versectől Szolnokig, Isaszegtől Vácig. | Ott maradt a jobb kéz, mankót hordoz a bal, Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal. (Arany János) Az utolsó koldus mankójával éppen arra törekedett, hogy az úttestre vonszolja magát. (Krúdy Gyula)
2. (hajózás) <Némely evezőn, csáklyán, kétágú horgonyon> a nyél felső végén keresztben álló, fából v. vasból való rudacska.
3. (tájszó) <A kasza nyelének közepe táján, néha a felső vége felé is található> fogantyú.
4. (átvitt értelemben) Segédeszköz, segítség, támogatás, amely nélkül vki nem tud meglenni, boldogulni. Szellemi mankó. Egyedül nem tud tanulni, mankó kell neki. □ Szent rímeket faragtál, drága mankót, Bénult lelkeknek meghitt gyámolát. (Tóth Árpád)