MANDOLIN főnév -t, -ok, -ja (
zene)
Körte alakú, alul öblösen kigömbölyödő v. mindkét oldalán lapos húros hangszer, amelyen rugalmas pengetővel játszanak.
Mandolinon játszik. Mandolinon kísérte énekét. □ A Logody utcában mandolint pengetett valaki éjfélkor egy sötét ablak mögött. (Krúdy Gyula) || a. Ennek hangja.
Fülét sértette a mandolin.
- Szóösszetétel(ek): mandolinhúr.
- mandolinos; mandolinoz.