MINŐSÍTHETETLEN [e-e-e] melléknév -ül, (
régies) minősíthetlen
Olyan <magatartás, megnyilatkozás>, amelyet még minősíteni (4) sem lehet; nagyon durva, aljas.
Minősíthetetlen kijelentés, viselkedés. □ Minősíthetetlen
már ez szörnyűség! erre nem is lehet nevet találni. (Jósika Miklós)