MENŐKE [ë-e v. e-e] főnév ..két, ..kéje [e] (népies)
Menőkéje van: el kell mennie, útja van vhová. □ Nekem menőkém van most Salamisba. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. A menés vágya, nyugtalansága, ösztöne; mehetnék. Benne van a menőke. Be rád jött a menőke!