MEGMENEKEDIK tárgyatlan ige, (jelentő mód jelenben rendsz.:) megmenekszik (
régies,
választékos)
Megmenekül (14), megszabadul valamiből v. vmitől. □ Rózsa Sándornak hetvenkét foga van, és úrféle a markából meg nem menekedik. (Móricz Zsigmond)
- megmenekedés; megmenekedett; megmenekedő.