MEGBECSTELENÍTŐ [ë-ë-e-e v. ë-e-e-e] melléknév
Olyan, aki, ami megbecstelenít (1) vkit. A védtelen nőket megbecstelenítő részeg huligánok. || a. (átvitt értelemben) Olyan, ami erkölcsileg sért, rombol, megaláz; becstelen. Megbecstelenítő eljárás, rágalom.