MŰKÖDÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A működik (14) igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat; az a tény, hogy vki, vmi működik; tevékenykedés, tevékenység.
Áldásos, káros, üdvös működés; bírói, hivatali, tanári, titkári működés; a bíróság, az iskola, a szakszervezet, a szövetkezet, a tisztviselők működése; a szív, a tüdő működése; a gép, a motor működése; vmilyen működést fejt ki; megkezdi, félbeszakítja, befejezi működését. Igazgatói működése alatt történt, hogy
A bizottságot akadályozták működésében. □ [Jókai] örökre befejezte működését a Pesti Naplónál. (Mikszáth Kálmán) || a. E cselekvés v. folyamat által létrejött állapot.
Működésbe hoz vmit*
: működtet(ni kezd) vmit;
működésbe jön* v.
lép: működni kezd;
működésben →
van; működésben tart vmit. □ A szenátusban
nem sok történt, de azért elég dolgot adott ez a kevés is a működésbe gurult fantáziáknak. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): agyműködés; bélműködés; életműködés; szívműködés.
- működési; működésű.