MAJSZOL ige -t, -jon
tárgyas <Ételt, ennivalót> úgy fogyaszt, eszik, hogy szájában ide-oda forgatva szétmállasztja v. elszopogatja.
Majszolja a kenyeret, a tésztát. □ Eszembe jutott, hogy nálunk a részeg emberek fehér cukrot majszolnak. (Kosztolányi Dezső) Vén bolthajtás tűnt föl, kis olasz lány kenyeret majszolva, ferde torony, vitorlás csónakok és füstölgő Vezuv. (Babits Mihály) A két pásztor fonott kalácsot majszol. (József Attila) || a. (tárgy nélkül)
Olyan öreg, hogy már nem rág, csak majszol.
- Igekötős igék: elmajszol; megmajszol; végigmajszol.
- majszolás; majszolgat; majszoló; majszolt.