MUSKÁTLI főnév -t, -ja
Kedvelt dísznövény; bársonyos, kerekded, jellegzetes szagú levele, nagy, gömbös, téglapiros, rózsaszín vagy fehér virágzata van (Pelargonium zonale).
Futó muskátli: ennek a növénynek az a faja, amelynek fényes, kopasz, borostyánszerű levele, csüngő szára, élénk rózsaszínű v. fehér virága van (Pelargonium peltatum);
közönséges muskátli; muskátlit dugványoz. □ A napverte ablakokban A muskátli újra éled És a kertben harmatot sír A verbéna. (Juhász Gyula) A parasztkunyhók
ablakaiban muskátlik nyíltak. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek letépett, gömb alakú virágzata.
Muskátlit tűz a kalapja mellé.
- Szóösszetétel(ek): muskátlibujtás; muskátliernyő.
- muskátlis.