MUNKANÉLKÜLI főnév -t, -ek, -je [e, e] (
1945 előtt)
<Tőkés gazdasági rendszerben> olyan bérmunkás v. más, főleg fizikai dolgozó, aki munkaalkalom híján nem tud munkához, keresethez jutni, nem kap munkát, munka nélkül van.
Éhező munkanélküli; a munkanélküliek elhelyezése, helyzete, nyomora, megsegítése; a munkanélküliek serege, száma. A tavaszi gazdasági munkák felszívták a munkanélküliek egy részét. A nyugati tőkés államokban sok millió munkanélküli van. □ A legkisebb falu is tele van munkanélkülivel. (Móricz Zsigmond) Egy harmadik áll mellénk
| Munkás lehetett, vagy munkanélküli, | figyelte vitánkat. (Szabó Lőrinc)
- Szóösszetétel(ek): munkanélküli-segély.