Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MUNKAKÉPTELEN melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <személy>, aki betegsége, rokkantsága, öregsége, testi v. szellemi alkalmatlansága miatt nem tud dolgozni. Munkaképtelen öreg ember; munkaképtelen tüdőbajos. Baleset folytán munkaképtelenné vált. || a. (gyak. túlzó) Olyan <személy>, aki átmenetileg képtelennek érzi magát vmely, főleg szellemi munka végzésére. A nagy hőségben munkaképtelenné váltunk.
  • 2. (rosszalló) Olyan <személy, csoport>, akinek, amelynek nincsen meg rá a képessége, tehetsége, hogy jól dolgozzék; a feladatok elvégzésére alkalmatlan, képtelen. A munkaképtelen vezetőt leváltották.
  • II. főnév -t, -ek, -je [ë, e] (rendsz. többes számban) Munkaképtelen (I. 1) személy. A munkaképtelenek nyugdíjat kapnak. munkaképtelenség.