MUNKÁSARISZTOKRÁCIA [s-a] főnév (politika)
<Tőkésállamban> a szakképzettebb munkásoknak az az aránylag vékony felsőbb rétege, amelynek a burzsoázia a többi munkásénál jobb életföltételeket biztosít, hogy ezzel tagjait szembeállítsa a munkásosztály nagyobb részével, kül. pedig a munkásosztály forradalmi törekvéseivel. A munkásarisztokrácia elpolgáriasodó rétege kiváltságos helyzetben van. A munkásarisztokrácia elszigetelődik a proletariátustól. A munkásarisztokrácia idegen test a munkásosztályon belül.
munkásarisztokráciájú; munkásarisztokráciás.