MULANDÓ melléknév -bb
(választékos) Olyan, ami idővel elmúlik, elpusztul; nem örök, nem állandó. Mulandó bánat, élet, öröm, szépség, világ. □ Zengj tehát, zengj, édes lantom,
Légy vihar, mely haragában Ősi tölgyeket szakít,
Légy tükör, melyből reám néz Egész, egész életem Melynek legszebb két virága A mulandó ifjuság s a Múlhatatlan szerelem. (Petőfi Sándor) Áldassál, Uram, amiért | a mulandó örömök |
hétköznapjai után | megteremtetted az ünnepet. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Halandó (I). □ Szolgáljatok ti mulandó uraknak, Az öröm asztalánál üljetek
(Juhász Gyula)