Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MÚLTKOR [ú v. u] határozószó
  • 1. (rendsz. határozott névelővel) A közelmúltnak egy pontosabban meg nem határozott időpontjában; nemrég, minap. → Jó múltkor. (A) múltkor, hogy az utcán sétáltam, találkoztam vele. □ Múltkor, egy sötét, téli reggelen vidékre kellett utaznom. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (gyengébb v. erősebb hangsúllyal) A közelmúltnak vmely ismert, szóban forgó v. a mellékmondatban részletezett időpontjában. Ugye, milyen jól mulattunk a múltkor? Ezt már a múltkor mondtam (, amikor együtt voltunk). □ A múltkor egy fél hektó sör maradt a nyakamon. (Krúdy Gyula)
  • 3. (ragos alakban, ill. ritk. névutóval kapcsolatban) <A közelmúltnak pontosabban meg nem határozott v. meghatározott időpontjára utalva>. Múltkorra; múltkorról; múltkortól fogva; a múltkor óta; múltkorra ígérte; múltkorról maradt.