MUKKAN tárgyatlan ige -t, -jon (rendsz. tagadó mondatban főnévi igenévként) (
bizalmas,
hangutánzó)
<Személy> szóra nyitva a száját, (rövid, halk) hangot ad; szól(ni kezd).
Nem tudta a leckét, mukkanni se tudott. Ha mukkansz, jaj neked! □ Mukkanni sem szabad senkinek, míg te alszol. (Jókai Mór) Szemtelenség
, hogy maga mukkanni is mer. (Ambrus Zoltán)
- Igekötős igék: megmukkan.
- mukkanó.