Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MÓR főnév és melléknév
  • I. főnév -t, -ok, -ja A mórok: a) (történettudomány) <az ókorban> Észak-Afrika berber őslakói; b) (történettudomány) Spanyolországot a VIII. században meghódító és ott a középkor végéig uralkodó arabok; szaracénok. A spanyolok évszázadokon át küzdöttek a mórok ellen. □ Hölgyek és leventék, szerelmek, kalandok, S harc az én tárgyaim, mikről danolandok; Akkoriból, hogy a mórok özön hada | Tengeren átkelvén Frankhonra támada. (Arany János–Ariosto-fordítás); c) <az észak-afrikai mohamedán országokban, kül. Marokkó lakosságában> az a réteg, amely a hódító araboknak a bennszülött őslakossággal való keveredéséből eredt. || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi. A velencei mór.
  • II. melléknév
  • 1. A mórok közé tartozó <személy, csoport>, rájuk jellemző <dolog>. Mór férfi, sereg, viselet.
  • 2. A mórok történeti élete folyamán létrehozott. Mór építészet, stílus.
  • Szólás(ok): a mór megtette kötelességét, a mór mehet: miután valaki teljesítette megbízatását, érdemeinek méltánylása nélkül félreállítják, nem törődnek tovább vele.