Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <fiatalabb személy, főleg gyerek>, akinek komor tekintetéből és elutasító magatartásából látszik, hogy rosszkedvű v. neheztel vmiért. De morcos ma ez a gyerek! □ Mari a sarokban üldögélő morcos kisfia érdekében szaporán pislog a befőttosztás felé. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Morcos ábrázat, viselkedés. □ Veronka visszafordult a pitvarból, morcos arcot vágott. (Mikszáth Kálmán) S csak ha anyám szavát | hallottam, | csak akkor hallgattam el, morcosan, | és egyre jobban szégyeltem magam. (Szabó Lőrinc)
2. (ritka) Olyan <személy>, aki alkatánál fogva állandóan rosszkedvű; mogorva. □ Az apja, egy morcos katonatiszt, spártai módon nevelte. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Ilyen emberre jellemző. □ Kiválogatták [követeknek] a legmorcosabb képű embereket. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, ritka) Barátságtalanul felhős, komor <idő(járás)>. □ Az idő is morcos, kellemetlen, nagy esőcseppek hullnak alá. (Mikszáth Kálmán)
morcosság.