MORÁL főnév -t, -ja (csak egyes számban)
1. (
választékos) Erkölcs, erkölcsiség. →
Kettős morál. □ Hazudni rút. Ez ellen a morál, | A társas illem egykint perorál. (Arany János) Ahol nincs elég kenyér, ott nincs elég morál. (Móricz Zsigmond)
- 2. (régies) Erkölcsi tanulság. A mese morálja.
- Szóösszetétel(ek): adómorál.