MORCOL tárgyas ige -t, -jon (
ritka)
<Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:>
Szemét, szemöldökét morcolja: hunyorít, ill. összehúzza a szemöldökét, hogy jobban, élesebben lásson
. Ne morcold a szemedet, a szemöldöködet! □ Fehér köpenyben | egy orvos a górcső fölé hajolt | s hosszan figyel, morcolva a szemét. (Kosztolányi Dezső) Szemöldökét morcolva, igen fontoskodva olvasott. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: összemorcol.
- morcolás; morcoló.