MONDATFŰZÉS főnév (nyelvtudomány, irodalmi nyelvben)
A mondatok felépítésének, kapcsolásának vmely nyelvre, műfajra, egyénre, korra jellemző módja. Idegenszerű mondatfűzése elárulja, hogy nem anyanyelvén beszél. □ Német barátaimtól hallottam, hogy mihelyt egy magyar kinyitja a száját, bármennyire is tudja Goethe nyelvét, tüstént észreveszik a hangsúlyán, a mondatfűzésén, hogy egyébként Petőfi nyelvét beszéli. (Kosztolányi Dezső) || a. A mondat felépítésének, kapcsolásának az alkalomból adódó módja. → Laza mondatfűzés; szabályos mondatfűzés. Egyébként szépen fejezte volna ki magát, de helytelen volt a mondatfűzése.
mondatfűzési; mondatfűzésű.