MÓKÁZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon (-zék), (
ritka) mókáz (kissé
bizalmas)
Mókákat (1a) csinál; tréfál, kedélyeskedik.
Folyton mókázik velem. Ugyan ne mókázz! □ Gábris csak nézte, nézte, hogy mit mókáznak vele ezek a bácsik. (Mikszáth Kálmán) Zokogtam a bús lámpafényen, | Richárd vigasztalt: "Ej, szamár
S elvont szájjal mókázni kezdett. (Tóth Árpád) Szerette a tréfát, ő maga gyakran mókázott. (Nagy Lajos)
- Igekötős igék: elmókázik.
- mókázás; mókázgat; mókázó.