MINDÖRÖKKÉ [d-ö] határozószó, általános (
választékos)
Az idők végtelenségéig, örök időkig. □ És ez így megy mindörökkön Mindörökké, föl-alá. | Így ölelkezik a földön Születéssel a halál. (Vajda János) Élek mindörökké | gazdátlan és ostobán. (József Attila) || a. (
vallásügy) <A katolikus hívek köszöntésében válasz a "dicsértessék"-re.>