MAKRANCOS melléknév -an, -abb
Csökönyösen, akaratosan ellenszegülő, makacskodó, nyakaskodó, önfejű <ember, ritk. állat>.
Makrancos gyerek. Ne légy olyan makrancos! □ Hogy valaki
egy kissé makrancos, még azért oly kemény próbát nem érdemel. (Vörösmarty Mihály) Nem volt makrancos ember
szívesen engedett az általános kívánságnak. (Petőfi Sándor) || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos, hozzá tartozó.
Makrancos száj, természet.
- makrancosodik; makrancosság.