MIRTUSZ főnév -t, -ok, -a, (
régies,
népies) mirtus (
régies írva: myrtus is)
A Földközi-tenger mellékén vadon termő, nálunk cserépben nevelt örökzöld, apró, fényes levelű cserje; illatos fehér virága és sötétkék bogyótermése van (Myrtus communis v. italica). □ Lebegjenek, oh grotta feletted Ölelkezve pálmák s myrtusok lombjai. (Berzsenyi Dániel) Szökőkut vize fölbuzog. | Tört márvány, fáradt mirtuszok
(Babits Mihály) || a. E növény leveléből és főleg bimbóiból kötött bokréta v. koszorú. □ Koszorút elő!
Borítsa ünneplő mirtusz fejünket: Reménnyé váljon az emlékezet. (Arany János) || b. Mirtuszt utánzó, viaszból készült művirág, koszorú, csokor.
A menyasszonyi ruhát mirtusz díszítette. Mirtuszt tűzött a gomblyukába.
- Szóösszetétel(ek): mirtuszág; mirtuszbokor; mirtuszolaj.
- mirtuszos.