MAKKOLTAT ige -tam, -ott, -asson (
népies)
tárgyas <Disznókat ősszel v. télen> tölgy- és bükkerdőben terelget, hogy felegyék a lehullott makkot. □ A disznókat ott makkoltatták az erdőkön. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül)
Ilyenkor szoktak makkoltatni. □ Hegynek fölfelé haladva
az uradalmi kanászra rátalált, aki ott makkoltatott az erdőben. (Jókai Mór)
- makkoltató; makkoltatott.