Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely metsz (14) vmit. Szőlőt metsző munkás; vasat metsző szerszám.
2. (régies) Levágni való <állat>. Metsző borjú, malac. □ Ha másat nem kívánnak szenátor uramék, egy metsző bornyút adok magam szegénységéből. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) A hasítás érzéséhez hasonló fájdalmat okozó <szél, hideg>. □ Mily metsző ez az alföldi hideg (Tolnai Lajos) Metsző hideg bóra hajlítgatta a park pálmáit. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben) A hasítás érzéséhez hasonló. Metsző fájdalom. || b. (átvitt értelemben) Bántó fájdalmat okozó <megnyilatkozás>. Metsző gúny. Metsző tekintettel mérte végig. □ Végre királynénak Fodorodott kissé ajka sovány széle: | "Állj fel!" Szava nem volt se szelíd se metsző; Társai tudták már, hogy az új lány tetsző. (Arany János) Egyszerre egy metsző élcet hallunk, mely gondolkodóba ejt bennünket. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -je [e]
1. (szőlészet) A szőlő metszését végző személy. Ő volt a környék legjobb metszője.
2. (vallásügy) Izraelita hitközségi alkalmazott, aki a háziállatok rituális levágását és az újszülött fiúgyermekek körülmetélését végzi; sakter. Hitközségi metsző.