MINDEGYRE [d-e] határozószó (kissé népies)
Újra meg újra; folyton, minduntalan, egyre; igen gyakran ismételve. Mindegyre azt hajtogatja, hogy
□ A hálátlan! ezért engedtem birni Sajónál
a gazdag földet,
hogy ő most | Büszke követséget küldvén mindegyre boszontson? (Vörösmarty Mihály) Pipacs arcával
, kappanhangjával mindegyre interpellált. (Tolnai Lajos)