MIDŐN határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (
választékos)
Amikor (1, 1a). □ Bujdosó voltomban Midőn darvakat látnék Szép renden repülni |
utánuk kiáltván Tőlük én így üzenék. (Balassi Bálint) Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék. (Petőfi Sándor) Alig mentek néhány lépést, midőn szembe jöttek az öregek. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): amidőn.