MERÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
régies,
irodalmi nyelvben)
- 1. Merénylet (13).
- 2. Merészség, merész vállalkozás; elszántság. □ A remete a tengerre lép. Őrületnek látszik vak merénye. (Vörösmarty Mihály) Be hősi tett, be férfias merény, Könyet facsarni gúnnyal egy szegény Leány szeméből. (Arany JánosShakespeare-fordítás)