MENEKÜLÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A menekül igével kifejezett cselekvés, folyamat, állapot; az a tény, hogy vki, vmi menekül vhonnan, vki, vmi elől, vhová; menekvés.
Eszeveszett, fejvesztett menekülés; a vert hadsereg menekülése. Menekülés közben elszakadtak egymástól. □ Elbeszélte menekülése történetét. (Kuncz Aladár)