MEGVILLANT tárgyas ige (
ritka,
átvitt értelemben és
választékos is)
Megvillant vmit: okozza v. odahat, hogy vmi megvillan(jon).
Megvillantott egy aranyat a kezében. Megvillantotta előtte a reményt. □ Fölkapta öltönye alá rejtett kardját, megvillantá azt a holdsugárban. (Jókai Mór)
- megvillantás; megvillantó; megvillantott.