MEGKEL tárgyatlan ige, (csak jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben,
népies,
régies) megkél
- 1. <Tészta erjedés következtében> megdagad. Megkel a kenyérnek, a fánknak való tészta.
- 2. (tájszó) Vmi megkel: vmely testrészen gennyedés keletkezik, kelés támad. Megkelt az ujja.
- megkelés; megkelő; megkelt.