MEGENGESZTEL [meg-e] tárgyas ige (
választékos)
Vkit rábír, hogy bocsásson meg neki, ne haragudjék rá; kiengesztel.
Addig könyörgött neki, míg végre sikerült megengesztelnie. Anyját végül is megengesztelte, de apja továbbra is neheztel rá.
- megengesztelés; megengesztelhető; megengesztelő; megengesztelt.